5. FEJEZET

 Szijjasztok! Meghoztam az 5. fejezetet. Tudom kis késéssel, de agépem bedöglött úgyhogx bocsii! Jó olvasást!             

Ryshia xxx.

*Michael szemszöge*

- Ki volt az a lány? – kérdeztem mereven.

- Ja, ő? Piroska haza kísérte a farkast. –kuncogott. De én csak értetlenül néztem rá ezzel jelezve, hogy nem értem.

- Tudood, a piros hajú csaj a partról! – magyarázta az „ó” betűt elnyújtva.

- Hát a humorodat még csiszolni kell. De ilyen jóban lettetek? És neked nem tetszik? Csodálkoztam, hogy nem smároltad le. – mondtam hitetlenkedve.

- Hát, Mikey az a csaj kurva nehéz eset! Visszautasított! Engem! Érted, engem! – rázta a vállam.

- Jól van, Cal nyugodj meg! – csitítottam. – De most komolyan megengedte, hogy megöleld? És hol találkoztatok?– kérdeztem.

- Hát még én is meglepődtem magamon, de ő is rendesen. Nahát meg az is! Daviddel nézte a naplementét a parton! DAVIDDEL! Érted Daviddel! Hogy, hogy a fenébe találkoztak azt már nem tudom. –panaszolta.

- Daviddel...hmm... David nem a strandbüfében dolgozik? – kérdeztem elgondolkodva.  – És tényleg, hogy hívják a csajt? Amúgy Luke-ot hol hagytad? –bombáztam kérdésekkel.

- Hú, Mikey lassabban. De most hogy mondod már láttam a büfében. –gondolkodott. – Luke-ot? Ööö, fogalmam sincs. Valahol a parton lehet Daviddel, vagy nem tom’. Mit kérdeztél még?

- Hogy, hogy hívják a csajt!               

- Azt nem mondom el! – vigyorgott. Esküszöm, egyszer beverek neki, kurva idegesítő ilyenkor.

- Töröld, le magadról azt a mosolyt vagy én fogom. – mondtam higgadtan, de figyelmeztetően. Meg is lett az eredménye. Azonnal lehervadt a mosoly az arcáról. – Köszönöm. Na, elmondod?

- Nem.

- Arrgh! – morogtam. Mi? Morogtam? Atyám, mi van velem?

- Majd ha akarja elmondja ő. – veregette meg a vállam és ott hagyott. Nekem mindegy.

 Fogtam magam és kirohantam az utcára, hátha látom még a csajt. Szerencsémre éppen akkor fordult be a sarkon, ja de a másik utca végén. Úgy hogy most futhatok egy utcányit. Király! Bár nem is biztos, hogy ő volt. Utána rohantam, befordultam a sarkon és mikor megbizonyosodtam róla, hogy ő az megfogtam a csuklóját és óvatosan meghúztam. Erre ő hátra se nézve, elgáncsolt aminek köszönhetően seggre estem. És megjegyzem nagyon fájt.

 - Ez mivel érdemeltem ki? – motyogtam az orrom elé. Megfordult és találkozott a pillantásunk.

 - Oh, nagyon sajnálom nem tudtam, hogy te vagy az. – aggodalmaskodott. 
 - Bár most visszakaptad. – mondta karjait összefonva a mellkasán. - Mit akarsz? – kérdezte.

 - Ja, most kivittek vagyunk. – mosolyogtam rá. – Csak a nevedet akartam megkérdezni, mert az a fasz Calum nem mondta el.

 -  Miért akarjátok annyira tudni? – húzta fel a szemöldökét. Hmm jó kérdés.

 -  Magam sem tudom. –ráztam a fejem és rávillantottam csábító mosolyomat.

 - Engem ezzel nem hatsz meg. – mondta ridegen. Francba pedig ez általában beválik.

 - Majd egyszer megfoglak. Na megmondod a nevedet? – kérdeztem reménykedve.

 - Nem. – mondta.

 - Nem baj, egyszer majd te fogod elmondani, úgy hogy nem kérlek.

 - Haha, jó vicc, ja bocs mégsem. – mosolygott rám gúnyosan.

 - Mit tettem ellened, hogy így viselkedsz velem? – kérdeztem értetlenül.

 - Sajnálom, de ilyen a természetem, mindenkivel ilyen vagyok aki nem szimpatikus első látásra. – vonta meg a vállát és hátat fordítva nekem elindult az eredeti irányába.

*Zhanna szemszöge*

Elindultam az eredeti irányomba, de ahogy észrevettem követett.

 - Ne kövess! – szóltam rá.

 - Én nem követlek, csak sétálok az utcán. – válaszolta. Jól van nekem mindegy. Szótlanul sétáltunk egymás mellett, míg el nem értünk a házamig, ott be akartam menni mikor megszólalt.

 - Hé, itt a telefon számom, mert gondolom te úgy se adnád meg a tiéd. Úgy hogy hívj bármikor, amikor szükséged van rám, vagy egy kis társaságra, vagy nekem mind1. – mosolygott és belenyomott egy kis cetlit a gatyazsebembe. Én meg csak egy „hülyéneknézelmertnemvagyokaz” arccal néztem rá.

  - Ok, csá. –mondtam és bementem a házba magamra csapva az ajtót.

 Elindultam a konyhába valami élelmet keresni, de nem találtam semmit így rendeltem pizzát. I luv Pizza. ♥ Mikor megjött a kaja felmentem a szobámba és elkezdtem bömböltetni Ramones-t bebújtam az ágyamba, ölembe vettem a laptop-om és úgy ettem a pizzám. Felmentem pár közösségi oldalra (Facebook, Twitter, Instagram) és csak azt vettem észre, hogy álomba merültem.

******************************************************

Reggel úgy ébredtem, hogy egy pizza szelet van a képemben.

 - Mi a fasz? –kérdeztem magamtól miközben kiugrottam az ágyamból. – Arrrgh. – morogtam és a fürdő felé vettem az irányt.

 Elég nagy házam van ahhoz képest, hogy egyedül élek. Van kettő vendég szobám amihez tartozik egy-egy fürdőszoba. Ez mind az emeleten. A földszinten van egy nagy étkező mellette pedig konyha. Természetesen van egy hatalmas nappali is, egy plazma TV-vel megsózva. A TV mellette pedig videó játékok sorakoznak. A videó játékokat az ez előtti tulajdonos hagyta itt. Nekem megfelel. Attól függetlenül, hogy nem értek hozzá. Nem baj majd megtanulom.

 A fürdőszoba tükör elé érve megpillantottam egy piros szénaboglyát a fejem, amibe szalámi volt ragadva. Akaratlanul is elfintorodtam és próbáltam kiszedni belőle, kevés sikerrel. Lecibáltam magamról a tegnapi ruháimat és bedobtam a szennyes kosárba. Bebújtam a zuhanyzó fülkébe és magamra eresztettem a forró vizet. A víz kellemes bizsergést váltott ki belőlem. Előkerestem a tusfürdőmet és magamra kentem. A hajamra is eresztettem a vízből és besamponoztam. Leöblítettem a sampont és a tusfürdőt is, és kicsavartam hosszú piros hajamat. Megtöröltem magam és a hajamat is megszárítottam. Magamra csavartam a törülközőm visszamentem a szobámba valami ruha után kutakodva. De mikor beértem az állam leesett.

 - Te meg mi a francos burgonyát keresel itt? Hogy jutottál be? – kérdeztem kiabálva.

  - Francos burgonya. Hát ez kész! - röhögött a hasát fogva. – Amúgy a hátsó bejáraton. Nem zártad be. Előtted a nagynéném lakott itt így ismerem a házat – magyarázkodott.

  - És ez feljogosít arra, hogy betörj a házamba? Fél másodperced van hogy elhúzz innen vagy én raklak ki. – mondtam dühösen a képébe piroskának.

  - Ööö, nem. Csak mivel nem nyitottál ajtót a csengetésemre aggódni kezdtem így bejöttem a hátsó ajtón. Be kéne zárnod ha nem akarod, hogy ez előforduljon többször.

  - Nem érdekel. Húzz ki a házamból! – kiabáltam. Erre ő megfogta csuklómat és elkezdett húzni ki a szobámból, le lépcsőn. És meg is feledkeztem, hogy egy szál törülközőben vagyok. – Mit csinálsz? Engedj el! – ráncigáltam a kezem, de túl erősen tartott.

  - Te mondtad, hogy húzzalak ki a házadból. Most már döntsed el mit akarsz. – mondta miközben megállt a lépcső közepén és belenézett a szemembe. Pont szemmagasságban voltunk egymással, mert én egy lépcsőfokkal feljebb álltam.

  - Jól tudod, hogy hogyan értettem. – mondtam összeszűkült szemekkel. – Na húzz el innen!

  - De meg sem kérdezted hogy miért jöttem!

  - Mert nem érdekel? – néztem rá széttárt kezekkel. Ami nem volt túl jó ötlet, ugyanis a törülközőm elkezdett lecsúszni rólam. Villámgyorsan odakaptam, hogy ne csússzon tovább, de már így is kilátszott a fél mellem. Még jó, hogy kiváló a reflexem. Ő meg csak kidülledt szemekkel nézte a mellkasom. Több se kellett, megrúgtam a tökét. Ezzel elvesztette az egyensúlyát és elkezdett hátrafelé lépkedi a lépcsőn. Az utolsó két lépcsőfokon pedig hátra zúgott. – 2-1 nekem. – toltam ki rá a nyelvem mint egy 5 éves.   

  - Ááá, de fáj a seggem. – mondta miközben a hátsó fartáját simogatta. Mondom, hogy buzi. – Amúgy csak azt akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved ma elmenni valahová velem? –kérdezte.

  - Nincs.

  - Ne, má'! Légy szíves! – könyörgött.

  - Először is a légy nem szíves hanem potrohos. És menj ki a házamból! Nem szólok még egyszer! – mondtam dühösen. Ezek után várhat majd hogy kedves leszek vele. Pff! És igen! Ajtócsapódás itt hagyott! Éljen!

 Felmentem a szobámba és most már tényleg felöltöztem. A szobám bordó színben pompázik és egy csomó poszter van rajta amiket tegnap raktam ki. A szoba jobb széléhez van tolva egy nagy franciaágy. A szoba másik végében pedig van egy hatalmas gardrób. Hát kell is a sok ruhámnak. Ezen kívül még van egy íróasztal és egy éjjeliszekrény.

 Elmentem reggelizni egy közeli Starbucks-ba utána pedig a mellette lévő parkba sétálni egyet. A nap erősen sütött és már eléggé meleg volt ahhoz képest, hogy reggel van. Leültem egy fa tövéhez ahol megvilágított a nap így letoltam a fejem búbjáról a napszemüvegem és néztem az embereket. Egyszer csak azt vettem észre, hogy árnyékba kerültem, mert valaki elállja a napot. Felnéztem és megpillantottam...

Iratkozz fel és pipálj a bejegyzés alatt! ;)
Ui.: Új a desing van amit nagyon-nagyon szépen köszönök Giger-nek.
Pusszancs Ryshia xxx.