3. FEJEZET

 Szijjasztok! Meghoztam a 3. fejezetet. :) Hagyjatok magatok után nyomot, köszönöm!
Jó olvasást!
Ryshia xxx.

A büfés fiú

*Zhanna szemszöge*

Nem néztem hátra csak mentem előre, mikor valaki megfogta a vállam. Megfordultam és… és az ázsiai gyerek volt az.

 -  Na, mi van? Te is kérsz? – kérdeztem gúnyosan. 

 -  Nem ezért jöttem, de ha lehet, kímélj meg, és akkor én sem bántalak, túl érdekes vagy. – kacsintott - Ott hagytad a nyakláncodat, gondolom kiesett a nyakadból mikor elestél. – mondta ártatlanul.

A nyakamhoz kaptam és tényleg nem volt ott a Mike-tól kapott nyakláncom.

 -  Hol, van? – kérdeztem idegesen.

 -  Nálam.

 -  Akkor, add vissza.

 -  Majd, ha megmondtad a nevedet.

 -  Honnan tudom, hogy megbízhatok benned?- a piercinges szemöldököm felhúzva.

 -  Az, de fasza! Van piercinged? – ámuldozott. És ekkor jött egy szélfuvallat és hátra dobta a hajamat így tökéletes rálátás nyílt a fültágítómra. – És fültágítód is?

 -  Igen van, képzeld, de nem ezt kérdeztem. Hanem azt, hogy honnan tudjam, hogy megbízhatok benned?

 -  És én?

 -  Én még nem szegtem meg a szavam, főleg ha ilyenről van szó. És igen ez nagyon is komoly, mert nem tudod, hogy mit jelent nekem az a nyaklánc. – az utolsó mondatom már szinte kiabáltam.

 -  Csak mond meg a neved! – mondta higgadtan.

 -  Zhanna! Most örülsz? Add vissza! – mondtam.

 -  Hmm… milyen érdekes neved van. Ilyen ausztrál név nem is létezik. De még is ismerős… - töprengett az állát fogva – Na, de tessék. – adta oda a nyakláncom.

 -  Kösz. – morogtam.

 -  Én Calum Hood vagyok. – vigyorgott és a kezét nyújtotta felém.

 -  És? – néztem rá értetlenül. Nem hagytam, hogy válaszoljon.

Egy 180°-os fordulat kíséretében, faképnél hagytam.

 -  Hé, Calum Hood-ot nem lehet csak így faképnél hagyni.

 -  Én mégis megtettem. – kiáltottam én is, hátra se nézve.

 -  Ja, és nem vagyok meleg, vagyis bocs nem vagyunk melegek! – javította ki magát. – És még találkozunk.

 -  Alig várom – kiáltottam, cinikusan. Még mondott valamit, de nem hallottam, mert bedugtam a fülhallgatót a fülembe.

Elmentem a strandrészhez és oda mentem a büféshez, aki egy helyes, fiatal, srác volt.

 -  Helló, egy kólát légy szíves. – mondtam a srácnak. Mikor már jól megbámulta minden testrészemet újra szóltam. – Hahó, egy kólát kértem.

 -  Ja, bocsi elbambultam.

 -  Ja, vettem észre. – forgattam meg a szemeim. És képes volt adni egy fél literes kólát. – Kösz. – felültem a bárpult székére és kifizettem.

 -  Nincs mit. És hogy hívnak szépség? – könyökölt rá a pultra.

-  Haha, jó vicc. Amúgy Zhanna.

 -  Zhanna? Ilyen névről még nem is hallottam. Biztos nem ausztrál származású vagy. Viszont szépen beszélsz.

-  Hát igazság szerint, a szüleim európaiak voltak, azon belül pedig magyarok, így először magyar nevet adtak nekem, csak mivel Sydney-ben születtem meg itt éltem 7 évig így megangolosították a nevemet. És hát angol nyelvű országokban éltem szóval alapból az angol lett az anyanyelvem. – mondtam, amúgy azt sem tudtam miért mondtam el ezt neki, na mind 1.

 -  Oh, így már értem. –mosolygott rám

 -  És téged hogy hívnak? – kérdeztem.

 -  David, de hívj csak Dave-nek. - mosolygott.

 -  Rendben, Dave. – mondtam

 -  Most, költöztél vagy költöztetek ide? Mert eddig nem láttalak a környéken. – mondta cukin gondolkozva.

 -  Igen, ma költöztem ide egyedül, nincsen senkim. Úgy 7-8 éves lehettem mikor a szüleim meghaltak. Nagyszüleimről nem tudok, mert a szüleim esküvő után leléptek. Úgy hogy nem rég jöttem ki az árvaházból, mert betöltöttem a 18-at. Tudom, nem úgy nézek ki, mint egy árvaházi gyerek, de a szüleim eszméletlen gazdagok voltak, és sokszor megszöktem onnan, hogy ilyeneket csináljak mutattam a kezemre, a hajamra meg a piercingjeimre. És te hány éves vagy? – kérdeztem mosolyogva. De csak lesokkolva bámult. – Jaj, nem kell nagy, dobra verni, megszoktam, hogy az életem szar.

 -  Fú, bocs csak hirtelen jött, és részvétem a szüleid miatt. És 19 vagyok. Figy, nincs kedved valamikor találkozni, nagyon szívesen megismernélek, meg az egész történetedet. Érdekes vagy. – mosolygott. –És ne értsd félre nem randi féle csak meg szeretnélek ismerni.

 -  Persze, van kedvem. Oké. És én is szívesen megismernélek.

 -  Remek, akkor megadod a számodat? – én pedig lediktáltam neki ő megcsörgetett és én is elmentettem. – Mikor érsz rá? –kérdezte.

 -  Hát igazából ma is meg egész hétvégén. – mondtam. – Nem ismerek itt senkit, csak az előbb futottam össze a 5 seconds of summer-el. De a hideg kiráz tőlük. – mondtam megborzongva.

 -  Oh, a 5 seconds of summer. Nagyon híresek lettek az utóbbi időben. Az ázsiai, a legjobb barátom, volt, míg nem kezdett ezekkel haverkodni. Összevesztünk miatta és az óta nem kerestük egymást. – mesélte.

 -  Értem. Beszélgettem is vele. Vagyis csak visszaadta a nyakláncom, de ezt a sztorit majd elmesélem később, most viszont megyek, mert még ki kell pakolnom. Mikor jár le a műszakod? – érdeklődtem.

 -  Még 1 óra.

-  Oké, akkor 1 óra múlva vissza jövök ugyan ide.

 -  Rendben, várlak.

*Michael szemszöge*

 Calum utána futott a piros hajú csajnak. Be kell valljam, marha dögös volt. Azt már nem tudom, hogy miért futott utána Cal, de mindjárt kiderül.

 -  Miért, futottál utána? –kérdeztem.

 -  Lesett a nyaklánca a homokba és utána vittem, meg megkérdeztem a nevét és nagy nehezen elmondta. – vigyorgott. – Hát haver, én mondom, kurva szép csajjal van dolgunk.

 -  Ja, és mi a neve? –kérdezte Ash.

 -  Az titok. – mosolygott sejtelmesen. Fú, de örül neki, hogy van valami, amit csak ő tud. Legszívesebben letörölném azt a vigyor a képéről egy pofonnal.

 -  Hahó, én is itt vagyok, és marhára fáj a gyomrom. A kis ribi, kurva erős. – panaszkodott még mindig a homokban ülve.

 -  Tényleg, te közel kerültél hozzá, milyen illata van? – kérdezte kíváncsian Cal.

 -  Te, hülye vagy. De amúgy vattacukor illata van és eszméletlen kábító. Mikor szájával hozzáért az arcomhoz, megremegtem. –áradozott Luke.

 -  Miért, olyan sok parfümöt fújt magára, hogy elkábítson? – kérdezte kuncogva Ash.

 -  Idióta, jó értelemben kábító.

 -  Egyik pillanatban szidod, a másikban meg áradozol róla. Teljesen megkavart a csaj. –mondtam.

 -  Hát, baszd én sem tudom mi van velem. – túrt bele a hajába.

 -  Inkább ejtsük a témát. –javasoltam.

 -  Ja, tényleg Ash neked nem rég lett barátnőd, nem? –kérdezte Calum.

 -  Mi? És én erről miért nem tudok? –kérdezte Luke miközben felállt.

 -  Mert, nem gondoltam fontosnak. Úgy se hozom el hozzátok. Tönkre tennétek. – mondta Ash.

 -  Igazad van összetörnénk, mint az üveg poharat. –mondta cinikusan Luke.

 -  Nem, úgy értettem.

 -  Most inkább ne beszéljünk csajokról. – mondtam.

 -  Tényleg, Mikey még hiszel abban, hogy a kis szerelmed él? – kérdezte kuncogva Luke. Ő pontosan tudja mit érzek, mikor felhozzák a témát és szeret vele idegesíteni.

 -   Pofa be, azt mondtam ne beszéljünk csajokról. – morogtam.

 -  Oké, bocs főnök. – nevetett Luke.

 Ezek után vissza mentünk a házunkba, mert hát együtt lakunk. És próbáltunk. Egész vissza fele úton Luke áradozását kellett halgatnunk, vagy szidásait a fura csajról. Személy szerint tetszik a stílusa, meg szép is. Kicsit Zhanna-re emlékeztetett, de az lehetetlen lenne, hogy Ő legyen az. Hiszen Ő halott…ugye?

Értékelj a bejegyzés alatt és iratkozz fel, köszii.

Pussz Ryshia xxx.