Szijasztok! Kicsi késéssel, de itt van a 7. fejezet remélem azért tetszeni fog. Ne felejtsetek el komizni és feliratkozni! ;)
Jó olvasást! Pussz Ryshia. xoxo
Körbenéztem és valakin megakadt a tekintetem… Egy srác volt az, aki szinte levetkőztetett
a szemével. Jobban megnéztem és meg Kellett állapítanom, hogy kurv@ helyes.
Felállt és elkezdett közeledni. Ahogyan egyre közelebb ért felismertem. Luke-ék
haverja akinek bandana volt a fejére kötve a parton, de most nem volt rajta.
Lehet azért nem ismertem fel. Ahogy elnézem full részegre ihatta magát kb. fél
óra alatt. Gratuláció neki. Közben már ideért csak én elbambultam.
- Hé, hali
kiscsaj! Ashton vagyok! – kacsintott. Anyám. Ja nekem nincs olyanom. – Jössz
táncolni?
- Ööö,
figy’ Ashton! Pultos vagyok, nem táncolhatok. Én vagyok az a lány a partról
tegnap, nem ismersz fel? – próbáltam elmagyarázni neki úgy, hogy értse. Nem
nagyon értek a részeg emberekhez. - Amúgy is, neked nincs barátnőd?
- Ja, má’ nincs! Nézd! – mutatott egy
sztriptízes csaj felé meg egy kigyúrt faszi felé, akik épp ették egymást. Nem
tudok jobb szót kitalálni rá. Gusztustalan. – Épp most csal. Én idióta azt hittem lehet köztünk valami, de hát még is csak egy sztriptízes csajról
beszélünk.
- Hát, ja. – nem tudtam értelmesebbet
mondani.
- Jé! Te nem a vörös hajú csaj vagy a
partról? – nézett csodálkozva. Ekkora hülyét.
- Ezt mondtam! De én vagyok! – mondtam.
- Ja bocs azt hittem te vagy! Akko’ bocs.
– hadonászott a kezével.
- Igen! Én vagyok! ÉN VA-GYOK! –
szótagoltam.
- Jaaa! Akko’ oké. Csak engem ne verjél
meg úgy, mint Luke- ot! – nézett rám könyörgően. Olyan volt, mint egy cuki
kiskutya.
- Mert, miért vernélek meg? – kérdeztem
értetlenül. – De ha nem fogod be a büdös szádat, akkor lehet, kapsz egy
jobbost. – gondolkodtam. – De most menjél el, mert nem tudok tőled dolgozni!
- Itt dolgozol?
- Igen, Ashton itt.
- Mióta?
- Ma óta, de menjél már. – hessegettem el
mielőtt Taylor meglátja, hogy nem a dolgom végzem.
Hajnali 1-kor mehettem haza, mert akkor
váltottak le. Mit ne mondjak jöhettek volna előbb is. Marhára elfáradtam ez alatt
a 7 óra alatt, de ahogyan elnézem Andy is. Apropó Andy. Elhívott kévézni Vasárnap
délután. Kedves csaj, de még mindig egy ici- picit furcsa nekem, hogy egy
sztriptíz bárban dolgozik, mert olyan fiatalnak néz ki, mint egy 15 éves.
Mindegy nem ez a lényeg. Szerintem meg tudnám szokni ezt a munkát és csak heti
háromszor kellene mennem és nekem az pont elég. Mert hát nem olcsón fizetnek.
Meg is lepődtem az összegen.
A vasárnapi napon egész jól ment. Délelőtt
reggel 9-ig aludtam, ittam egy kávét és elmentem futni egyet a partra. Tudni
kell rólam, hogy imádok futni annak ellenére, hogy cigizek. Szinte nem is érzem
a hatását. Miután haza értem lezuhanyoztam és megebédeltem. Hamar eljött a délután.
Azt beszéltük meg Andyvel, hogy a Tiramisu
kávézóban találkozunk a közelben.
Hamar elrepült az idő. Kiderült, hogy
ugyanabba a suliba járunk, csak ő eggyel lejjebb mint én. Mesélte, hogy itt is
mind szinte az összes iskolában csoportokra van bomolva az iskola. Kezdetben ő is a „Menőkhöz” tartozott, de megunta a sok dirigálást és beolvasott Charlotte-nak
aki az iskola hercegnője. Bohaa, már most nem szimpi a csaj. Meséltem neki az
életemről kicsit lesokkolt. Aztán csodálkozott. Utána megsajnált. Végül pedig együtt érzett. És ezek az érzelmek egymás után csúsztak át az arcán. Félelmetes.
Maradtunk még egy kicsit, de aztán mennie
kellett, mert máma még találkozik a barátjával. Hazaérve kipakoltam a maradék dobozból ami 3 ismétlem 3 (!) órába telt, de végeztem.
Másnap reggel frissen és üdén keltem. Még én
magam is meglepődtem, hogy nem vagyok fáradt és karikáim sincsenek. Na ezt is
megértük. Előkészítettem a ruháimat, amiket fel fogak venni. Mivel odakinn
rettentően meleg van így egy eléggé lenge ruhát választottam. Felvette és
elmentem vele a fürdőszobába azzal a szándékkel, hogy lezuhanyozom. Mikor
elkészültem ittam egy kávét, felkaptam az iskola cuccom és kibaktattam a házból
bezárva magam után. Az úton zenét hallgattam és az élet nagy dolgairól gondolkodtam. Milyen lesz a suli? Mi lesz az első benyomásuk rólam? Mondjuk a
mostani ruhám kicsit sokat enged láttatni, de mit kezdjek, ha tök meleg van?
Meg nem is értem mit érdekel engem mások vélemény leszarom.
A sulihoz hamar odaértem. Rengeteg ember
vonult befelé. Már most láttam a kis „csapatokat”. A menő fiúk ott pózoltak a
spot kocsijuk mellett és az izmaikat mutogatták a plázanyalókáknak akiken
picsagatya volt. Az iskola mellet a kis szemüveges stréberek mutogatták
egymásnak a füzetüket. Meg voltak az emók és gótok akik az egyig árnyékos
sarokban várták a jelzőcsengőt. Voltak a normális diákok, akiken normális ruha
volt, vannak itt szín tiszta rockerek, lázadók, hippik, táncosok, balerinák, de
olyat, aki olyan volt mint én sehol nem láttam. Szivacs. Elkezdtem az iskola
bejárata felé sétálni. Első utam az igazgatóiba vezet, hogy megadják a
szekrényem kódját, és hogy valaki kísérjen el az osztálytermemhez. A folyosón
mindenki megbámult és ahogyan sétáltam maguktól szétnyíltak az emberek és ők is
megbámultak. Tisztára olyan volt, mint egy nyálas tini filmben mikor új diák
jön. Szerencsémre hamar oda értem az igazgatóihoz és pont akkor csengettek be.
De jó első nap első óráról is elkések. Bekopogtam az igazgatóiba és hallottam
egy halk „Tessék”-et úgyhogy benyitottam.
- Jó napot! Én vagyok az új diák!
- Ó, gyere beljebb szívem! Kaitlin a
titkárnő máris adja a szekrénykódod és el is kísér hozzá és az
osztálytermedhez. 12.b ügye?
- Igen, Mrs. Perez! – mosolyogtam. – És
köszönöm!
- Oh, semmiség, de nem is tartalak fel. Ne
késsél annyit!
Ezután Kaitlin felkísért egy szinttel feljebb
és elmondta, hogy majd kötelező lesz valamilyen szakkört választanom.
Megmutatta a szekrényem ami vajszínben pompázott és a 369-es. A termem is ugyan
azon a szinten van mint a szekrényem.
Megálltunk az osztálytermem előtt és Kaitlin
ellátott még pár hasznos tanáccsal és otthagyott az ajtó előtt mondván „ezzel egyedül kell megbirkóznod”. Hát kösz. Mielőtt bekopogtam hallgatóztam egy
kicsit. Tudom nem szép dolog, de akkor is, na!
- Hé, tan bá’ és legalább dögös pasi jön?
– hallottam bentről egy vinnyogós lányhangot. Ezt a pillanatot éreztem
megfelelőnek. Kopogás nélkül benyitottam mire mindenki összerezzent és engem kezdett el bámulni.
- Bocs, szivi! De velem kell beérned! –
szólaltam meg és körbenéztem. Mindenki tátott szájjal bámult rám. Egy-két fiú
meg nyál csorgatva. Fúj már! Lehet több ruhát kellett volna fel vennem…
- Á, üdvözlöm Ms. Cox! – mosolygott rám
egy fékig kopasz hapsi. – Én leszek az osztályfőnököd, Mr. White. Mondanál
magadról pár dolgot magadról az osztálynak?
- Nagyon szívesen. Zhanna Lua Cox vagyok,
18 éves. Itt éltem Sydney-ben 7 éves koromig, de akkor elköltöztünk Los
Angeles- be. Még a költözés napján a szüleim autóbalesetben meghaltak. Utána
árvaházba kerültem és ott éltem 11 évet. Most, hogy betöltöttem a 18-at
visszaköltöztem a szülővárosomba, de még le akartam tenni az érettségit.
Magamról még annyit, hogy kéthetente festem más-más színűre a hajamat. Basszus
gitározom és imádok énekelni. Gördeszka a szenvedélyem és szeretem hallgatni a tengert. Dióhéjban ennyi. Per pil ennyi jutott eszembe. – fejeztem be a
rögtönzött és kicsit hosszúra sikeredett monológomat.
Mindenki nézett maga el a tanárral, Mr.
White-al együtt.
- Nos, Hát ööö köszönjük Ms. Cox, kérem
foglaljon helyet Christina mellett. – mutatott egy vörös hajú, szemüveges csajra.
Odabattyogtam mellé és bevágódtam a
mellé.
- Szia – mosolygott rám kedvesen.
- Hali – válaszoltam közömbösen. És ki is
fújt egész órára a beszélgetésünk.
Mint kiderült Mr. White matematikát és fizikát
tanít és most pont matek volt. Óra végén mindenki kiviharzott a teremből, én is
majdnem kiértem, de Mr. White visszahívott endem és Christinát
- Ms. Perez megkérném önt, hogy vezesse
körbe Ms. Cox-ot az iskolánkban és mondjon el neki minden fontos információt.
- Rendben Mr. White! – mondta „Ms. Perez”.
Christina karon ragadott és kihúzott a
teremből. Szerencsére minden óránk itt van kivéve a tesit (értelemszerűen) és a
franciát, ami a nyelvi előadóban van.
- Na először is nyugodtan hívjál Tinának
és igen az igazgatónő lánya vagyok, de előre szólok, hogy ez nem annyira jó
mint gondolod, mert háromszor annyit kell tanulnom mint nektek. Mindegy megszoktam.
És nem is vagyok elkényeztetve. A hajam pedig természetes vörös. Jó lenne, ha
minél hamarabb eldöntenéd a szakköröd, mert minden tanítás után van minimum 1
óra. Ja és hol kezdjük a körbevezetést? Meg még az is, hogy imádom a hajad és a
stílusod, nem látni erre felé még egy ilyen lányt. – bólogatott elismerően.
Kétségtelen, hogy imád beszélni.
- Hát, hűha. Basszgitár szakkör van? És
nekem mindegy hol kezdjük te vagy az idegenvezető „Ms. Perez”.
- Igen van, de ott énekelni is kell.
- Még jobb. Akkor az lesz.
- Okés. De akkor kezdjük is el. – csapta össze
a tenyerét. Ebben a pillanatban, mikor Tina összecsapta a kezét, valaki
felkapott hátulról és megpörgetett, majd letett. Annyira megijedtem, hogy felsikítottam. Megfordultam, hogy megnézzem ki volt a „bűnös”. Dave vigyorgó
arcával találkoztam.
- Szijaa Zhan! – ölelt meg és én
viszonoztam azt. – Hogy tetszik eddig a suli? – engedett el.
- Eddig tök jó! Leszámítva, hogy mindenki
úgy bámul engem mintha még nem láttak volna fehér embert. forgattam meg a szemem.
- Khmm. Ööö. – hallottam a hátam mögül.
Upsz megfeledkeztem Tináról. Megfordultam és találkozott a tekintetem az ő kidülett
szemeivel. – Gyere kicsit velem! – megfogta csuklóm és félre húzott.
- Mi az? –néztem értetlenül.
- Te jóban vagy a modell, dögös, szex isten,
Dave Powellel akiért oda-vissza van a fél suli? – sutyorgott, hogy véletlenül
se hallja meg. Akaratlanul is felnevettem.
- Szex isten? –kérdeztem szemöldök
húzogatva.
- Ja. Davis egy félisten. Mindenki így beszél róla. Vagyis a lányok.
- Hát te nagyon belezúgtál. – veregettem meg
a vállát kuncogva.
- Mi? Nem is! – váltott át az arcszíne
rákvörösbe. – Nos jobb lenne elkezdeni a körbevezetést.
- Majd ha bemutattalak Dave-nek. – nem engedtem
ellenkezni elkezdtem visszafele húzni oda ahova Dave állt már egy másik sráccal
akinek az arcát nem láttam, mert elfordulna telefonált.
- Dave ő itt Christina. Tina ő itt David.
- Szia hívj nyugodtan Dave-nek. –mosolygott
amitől Tina totál zavarba jött.
- Ööö, izé o-oké. Te p-pedig Tinának. –
makogta. OMG. A titokzatos srác is megtisztelt bennünket a jelenlétével és letette
a telefonját. Mikor megfordult elállt a szavam. Egy magas, izmos, kóreai, cuki,
kib@szott helyes sráz tanulmányozott. Azta a kurv@.
- Zhan ő itt Lowen. Lowen ő itt Zhanna egy
nagyon jó barátnőm. – mutatott be neki. A megnevezésen el kellett mosolyodnom.
- Sziomio! Igen ázsiai származású vagyok,
de Ausztráliában születtem és éltem is. Dave már sokat mesélt rólad. –
mosolygott.
Azt a jó édes *****. Hogy lehet valaki ilyen cuki? Meg is van a következő áldozatom...
