7. FEJEZET

 Szijasztok! Kicsi késéssel, de itt van a 7. fejezet remélem azért tetszeni fog. Ne felejtsetek el komizni és feliratkozni! ;)
Jó olvasást! Pussz Ryshia. xoxo

 Körbenéztem és valakin megakadt a tekintetem… Egy srác volt az, aki szinte levetkőztetett a szemével. Jobban megnéztem és meg Kellett állapítanom, hogy kurv@ helyes. Felállt és elkezdett közeledni. Ahogyan egyre közelebb ért felismertem. Luke-ék haverja akinek bandana volt a fejére kötve a parton, de most nem volt rajta. Lehet azért nem ismertem fel. Ahogy elnézem full részegre ihatta magát kb. fél óra alatt. Gratuláció neki. Közben már ideért csak én elbambultam.

  -       Hé, hali kiscsaj! Ashton vagyok! – kacsintott. Anyám. Ja  nekem nincs olyanom. – Jössz táncolni?

  -       Ööö, figy’ Ashton! Pultos vagyok, nem táncolhatok. Én vagyok  az a lány a partról tegnap, nem ismersz fel? – próbáltam  elmagyarázni neki úgy, hogy értse. Nem nagyon értek a részeg  emberekhez. - Amúgy is, neked nincs barátnőd?

  -        Ja, má’ nincs! Nézd! – mutatott egy sztriptízes csaj felé meg  egy kigyúrt faszi felé, akik épp ették egymást. Nem tudok jobb  szót kitalálni rá. Gusztustalan. – Épp most csal. Én idióta azt  hittem lehet köztünk valami, de hát még is csak egy sztriptízes  csajról beszélünk.

  -         Hát, ja. – nem tudtam értelmesebbet mondani.

  -         Jé! Te nem a vörös hajú csaj vagy a partról? – nézett  csodálkozva. Ekkora hülyét.

  -        Ezt mondtam! De én vagyok! – mondtam.

  -        Ja bocs azt hittem te vagy! Akko’ bocs. – hadonászott a  kezével.

  -         Igen! Én vagyok! ÉN VA-GYOK! – szótagoltam.

  -         Jaaa! Akko’ oké. Csak engem ne verjél meg úgy, mint Luke-  ot! – nézett rám könyörgően. Olyan volt, mint egy cuki kiskutya.

  -         Mert, miért vernélek meg? – kérdeztem értetlenül. – De ha  nem fogod be a büdös szádat, akkor lehet, kapsz egy jobbost. –  gondolkodtam. – De most menjél el, mert nem tudok tőled  dolgozni!

  -           Itt dolgozol?

  -           Igen, Ashton itt.

  -           Mióta?

  -           Ma óta, de menjél már. – hessegettem el mielőtt Taylor   meglátja, hogy nem a dolgom végzem.

  Hajnali 1-kor mehettem haza, mert akkor váltottak le. Mit ne    mondjak jöhettek volna előbb is. Marhára elfáradtam ez alatt a 7      óra alatt, de ahogyan elnézem Andy is. Apropó Andy. Elhívott    kévézni Vasárnap délután. Kedves csaj, de még mindig egy ici-    picit furcsa nekem, hogy egy sztriptíz bárban dolgozik, mert olyan  fiatalnak néz ki, mint egy 15 éves. Mindegy nem ez a lényeg.      Szerintem meg tudnám szokni ezt a munkát és csak heti háromszor  kellene mennem és nekem az pont elég. Mert hát nem olcsón  fizetnek. Meg is lepődtem az összegen.

  A vasárnapi napon egész jól ment. Délelőtt reggel 9-ig aludtam,  ittam egy kávét és elmentem futni egyet a partra. Tudni kell rólam,  hogy imádok futni annak ellenére, hogy cigizek. Szinte nem is  érzem a hatását. Miután haza értem lezuhanyoztam és  megebédeltem. Hamar eljött a délután. Azt beszéltük meg    Andyvel, hogy a Tiramisu kávézóban találkozunk a közelben.  

    Hamar elrepült az idő. Kiderült, hogy ugyanabba a suliba járunk,  csak ő eggyel lejjebb mint én. Mesélte, hogy itt is mind szinte az    összes iskolában csoportokra van bomolva az iskola. Kezdetben ő  is a „Menőkhöz” tartozott, de megunta a sok dirigálást és  beolvasott Charlotte-nak aki az iskola hercegnője. Bohaa, már  most nem szimpi a csaj. Meséltem neki az életemről kicsit  lesokkolt. Aztán csodálkozott. Utána megsajnált. Végül pedig  együtt érzett. És ezek az érzelmek egymás után csúsztak át az    arcán. Félelmetes.

  Maradtunk még egy kicsit, de aztán mennie kellett, mert máma  még találkozik a barátjával. Hazaérve kipakoltam a maradék    dobozból ami 3 ismétlem 3 (!) órába telt, de végeztem. 

   Másnap reggel frissen és üdén keltem. Még én magam is  meglepődtem, hogy nem vagyok fáradt és karikáim sincsenek. Na  ezt is megértük. Előkészítettem a ruháimat, amiket fel fogak venni.  Mivel odakinn rettentően meleg van így egy eléggé lenge ruhát  választottam. Felvette és elmentem vele a fürdőszobába azzal a  szándékkel, hogy lezuhanyozom. Mikor elkészültem ittam egy  kávét, felkaptam az iskola cuccom és kibaktattam a házból bezárva  magam után. Az úton zenét hallgattam és az élet nagy dolgairól  gondolkodtam. Milyen lesz a suli? Mi lesz az első benyomásuk  rólam? Mondjuk a mostani ruhám kicsit sokat enged láttatni, de  mit kezdjek, ha tök meleg van? Meg nem is értem mit érdekel  engem mások vélemény leszarom.

  A sulihoz hamar odaértem. Rengeteg ember vonult befelé. Már  most láttam a kis „csapatokat”. A menő fiúk ott pózoltak a spot  kocsijuk mellett és az izmaikat mutogatták a plázanyalókáknak  akiken picsagatya volt. Az iskola mellet a kis szemüveges  stréberek mutogatták egymásnak a füzetüket. Meg voltak az emók  és gótok akik az egyig árnyékos sarokban várták a jelzőcsengőt.      Voltak a normális diákok, akiken normális ruha volt, vannak itt  szín tiszta rockerek, lázadók, hippik, táncosok, balerinák, de olyat,  aki olyan volt mint én sehol nem láttam. Szivacs. Elkezdtem az  iskola bejárata felé sétálni. Első utam az igazgatóiba vezet, hogy  megadják a szekrényem kódját, és hogy valaki kísérjen el az  osztálytermemhez. A folyosón mindenki megbámult és ahogyan  sétáltam maguktól szétnyíltak az emberek és ők is megbámultak.    Tisztára olyan volt, mint egy nyálas tini filmben mikor új diák jön.  Szerencsémre hamar oda értem az igazgatóihoz és pont akkor  csengettek be. De jó első nap első óráról is elkések. Bekopogtam  az igazgatóiba és hallottam egy halk „Tessék”-et úgyhogy  benyitottam.

  -         Jó napot! Én vagyok az új diák!

  -         Ó, gyere beljebb szívem! Kaitlin a titkárnő máris adja a szekrénykódod és el is kísér hozzá és az osztálytermedhez. 12.b ügye?

  -          Igen, Mrs. Perez! – mosolyogtam. – És köszönöm!

  -          Oh, semmiség, de nem is tartalak fel. Ne késsél annyit!

  Ezután Kaitlin felkísért egy szinttel feljebb és elmondta, hogy  majd kötelező lesz valamilyen szakkört választanom. Megmutatta  a szekrényem ami vajszínben pompázott és a 369-es. A termem is  ugyan azon a szinten van mint a szekrényem.

  Megálltunk az osztálytermem előtt és Kaitlin ellátott még pár  hasznos tanáccsal és otthagyott az ajtó előtt mondván „ezzel  egyedül kell megbirkóznod”. Hát kösz. Mielőtt bekopogtam  hallgatóztam egy kicsit. Tudom nem szép dolog, de akkor is, na!

  -          Hé, tan bá’ és legalább dögös pasi jön? – hallottam bentről  egy vinnyogós lányhangot. Ezt a pillanatot éreztem megfelelőnek.  Kopogás nélkül benyitottam mire mindenki összerezzent és engem  kezdett el bámulni.

  -         Bocs, szivi! De velem kell beérned! – szólaltam meg és  körbenéztem. Mindenki tátott szájjal bámult rám. Egy-két fiú meg  nyál csorgatva. Fúj már! Lehet több ruhát kellett volna fel  vennem…

  -         Á, üdvözlöm Ms. Cox! – mosolygott rám egy fékig kopasz hapsi. – Én leszek az osztályfőnököd, Mr. White. Mondanál magadról pár dolgot magadról az osztálynak?

  -         Nagyon szívesen. Zhanna Lua Cox vagyok, 18 éves. Itt éltem  Sydney-ben 7 éves koromig, de akkor elköltöztünk Los Angeles-  be. Még a költözés napján a szüleim autóbalesetben meghaltak.  Utána árvaházba kerültem és ott éltem 11 évet. Most, hogy  betöltöttem a 18-at visszaköltöztem a szülővárosomba, de még le  akartam tenni az érettségit. Magamról még annyit, hogy kéthetente  festem más-más színűre a hajamat. Basszus gitározom és imádok  énekelni. Gördeszka a szenvedélyem és szeretem hallgatni a  tengert. Dióhéjban ennyi. Per pil ennyi jutott eszembe. – fejeztem  be a rögtönzött és kicsit hosszúra sikeredett monológomat.

Mindenki nézett maga el a tanárral, Mr. White-al együtt.

  -        Nos, Hát ööö köszönjük Ms. Cox, kérem foglaljon helyet Christina mellett. – mutatott egy vörös hajú, szemüveges csajra.

   Odabattyogtam mellé és bevágódtam a mellé.

  -        Szia – mosolygott rám kedvesen.

  -        Hali – válaszoltam közömbösen. És ki is fújt egész órára a beszélgetésünk.

 Mint kiderült Mr. White matematikát és fizikát tanít és most pont matek volt. Óra végén mindenki kiviharzott a teremből, én is majdnem kiértem, de Mr. White visszahívott endem és Christinát

  -        Ms. Perez megkérném önt, hogy vezesse körbe Ms. Cox-ot az iskolánkban és mondjon el neki minden fontos információt.

  -        Rendben Mr. White! – mondta „Ms. Perez”.

 Christina karon ragadott és kihúzott a teremből. Szerencsére minden óránk itt van kivéve a tesit (értelemszerűen) és a franciát, ami a nyelvi előadóban van.

  -        Na először is nyugodtan hívjál Tinának és igen az igazgatónő  lánya vagyok, de előre szólok, hogy ez nem annyira jó mint  gondolod, mert háromszor annyit kell tanulnom mint nektek.  Mindegy megszoktam. És nem is vagyok elkényeztetve. A hajam  pedig természetes vörös. Jó lenne, ha minél hamarabb eldöntenéd a  szakköröd, mert minden tanítás után van minimum 1 óra. Ja és hol  kezdjük a körbevezetést? Meg még az is, hogy imádom a hajad és  a stílusod, nem látni erre felé még egy ilyen lányt. – bólogatott  elismerően.

  Kétségtelen, hogy imád beszélni.

  -        Hát, hűha. Basszgitár szakkör van? És nekem mindegy hol kezdjük te vagy az idegenvezető „Ms. Perez”.

  -        Igen van, de ott énekelni is kell.

  -        Még jobb. Akkor az lesz.

  -        Okés. De akkor kezdjük is el. – csapta össze a tenyerét.  Ebben  a pillanatban, mikor Tina összecsapta a kezét, valaki felkapott  hátulról és megpörgetett, majd letett. Annyira megijedtem, hogy  felsikítottam. Megfordultam, hogy megnézzem ki volt a „bűnös”.  Dave vigyorgó arcával találkoztam.

  -        Szijaa Zhan! – ölelt meg és én viszonoztam azt. – Hogy tetszik eddig a suli? – engedett el.

  -        Eddig tök jó! Leszámítva, hogy mindenki úgy bámul engem  mintha még nem láttak volna fehér embert. forgattam meg a  szemem.

  -        Khmm. Ööö. – hallottam a hátam mögül. Upsz megfeledkeztem Tináról. Megfordultam és találkozott a tekintetem az ő kidülett szemeivel. – Gyere kicsit velem! – megfogta csuklóm és félre húzott.

  -        Mi az? –néztem értetlenül.

  -        Te jóban vagy a modell, dögös, szex isten, Dave Powellel akiért  oda-vissza van a fél suli? – sutyorgott, hogy véletlenül se hallja  meg. Akaratlanul is felnevettem.

  -        Szex isten? –kérdeztem szemöldök húzogatva.

  -        Ja. Davis egy félisten. Mindenki így beszél róla. Vagyis a lányok.

  -        Hát te nagyon belezúgtál. – veregettem meg a vállát kuncogva.

  -        Mi? Nem is! – váltott át az arcszíne rákvörösbe. – Nos jobb  lenne elkezdeni a körbevezetést.

  -        Majd ha bemutattalak Dave-nek. – nem engedtem ellenkezni  elkezdtem visszafele húzni oda ahova Dave állt már egy másik  sráccal akinek az arcát nem láttam, mert elfordulna telefonált.

  -        Dave ő itt Christina. Tina ő itt David.

  -        Szia hívj nyugodtan Dave-nek. –mosolygott amitől Tina totál  zavarba jött.

  -        Ööö, izé o-oké. Te p-pedig Tinának. – makogta. OMG. A  titokzatos srác is megtisztelt bennünket a jelenlétével és letette a  telefonját. Mikor megfordult elállt a szavam. Egy magas, izmos,  kóreai, cuki, kib@szott helyes sráz tanulmányozott. Azta a kurv@.

  -        Zhan ő itt Lowen. Lowen ő itt Zhanna egy nagyon jó barátnőm.  – mutatott be neki. A megnevezésen el kellett mosolyodnom.

  -      Sziomio! Igen ázsiai származású vagyok, de Ausztráliában  születtem és éltem is. Dave már sokat mesélt rólad. – mosolygott.  

 Azt a jó édes *****. Hogy lehet valaki ilyen cuki? Meg is van a következő áldozatom...