6. FEJEZET

 Szijjasztok! Jó olvasát ehhez a részhez remélem tetszeni fog. Kommizzatok vagy iratkozzatok fel.

Puszi: Ryshia

*Zhanna szemszöge*

 Felnéztem és megláttam… A piros hajú idiótát (?!) aki reggel betört a házamba. Hogy ez mindenhol ott van!

  - Most komolyan! Te mindenhol ott vagy?!? Követsz vagy mi a szar?! – mondtam mérgesen.

  - Jól van nyugi! Most nem is csináltam semmit! – vigyorgott.

  - Mit keresel itt? –néztem rá szúrós pillantással.

  -  Mi van már nem is örülsz nekem? – vigyorgott még mindig. Úgy látszik jól szórakozik rajtam, amitől még idegesebb lettem.

  - Nem válaszoltál! – álltam fel a fűből és összefontam a kezeim a mellkasom előtt.

  - Ja, csak a fiúkkal jöttünk ki a parkba. De nem tudják, hogy hozzád jöttem. – kacsintott. Én meg megforgattam a szemeimet. – Amúgy Michael vagyok! – mosolyog és a kezét nyújtja. Furcsán nézek a kezére, de megszólalok.

  - Szuper! Én meg Ariel a kis hableány! – mondom tettetett izgalommal és még ujjongok is kicsit hozzá.

  - Ariel-nek hívnak? –kérdezi érdeklődve.

  - Nem! Isteneem! Csak hagyj békén. - mondom fáradtan.

  - Az nem fog működni! – mondja a száját húzva.

  - Miért?

  - Mert ha valamit elhatározok az úgy is lesz! – és megint kacsintott.

  - Hagyd abba ezt a szemrángatást vagy mi a szart, mert idegesítő!- De ha egyszer jól áll? – tárja szét a karját és ezzel jól gyomron vágta az épp mellé érő Luke-ot.

  - Ááá, baszd meg Michael! Ezt mé’ kaptam? – görnyedt össze.

  - Ó, bocsi nem tudtam, hogy itt vagy! – védekezett a kezét felemelve. – Amúgy te tudod, hogy hívják? - mutat rám.

  - Á, szioka! – integet, én pedig csak a megforgatom a szememet.

  - Csá! –mondom.

  - Igen tudom. – vigyorog Luke. Hogy ezek mennyire szeretnek vigyorogni!

  - És el is mondod? – kérdezi Michael. Én pedig egy „haelmondodnekikiheréllek” arccal mosolyogtam Luke-ra.

  - Bocs haver, de nem. A csaj megöl! – mutatott rám.

  -  Az nem az én bajom! – mondta Michael.

  - Mit szólnátok, ha elmennénk egy kávézóba beszélgetni? – tette fel a kérdést Luke mintha nem hallotta volna Michael hozzászólását.

  - Én benne vagyok. Bár most ittam kávét. – mondtam.

  - Az nem baj. Majd iszol turmixot. – ajánlotta Michael. Na igen a turmix. Én nem iszom turmixot, mert az is Mike-ra emlékeztet. Ezzel nem is lenne baj, csak ha eszembe jut, lehangolt leszek. – Mi a baj? Talán rosszat mondtam? – kérdezte aggódva. A franc észrevette. 

  - Nem semmi csak régi emlék. –hajtottam le a fejemet.

*Visszaemlékezés*

  - Hé, Z! [ejts: Zed] Nézd, ott van a turmixos néni! – mutatott előre.

  - Igen, látom! – csillant fel a szemem – Az  fizeti a turmixot, aki utoljára ér odaa! – kiáltottam és megiramodtam.

  - De hát nem is mi fizetjük hanem a szüleink! – kezdett el ő is futni.

  - Az most mind egy! – és elkezdtem sprintelni. Éés bumm! - Én nyertem! – toltam ki rá a nyelvem mikor odaért. Tipikus 6 évés.

  - Nem éér! Csaltál! Előbb indultál! – háborodott fel. Kifizette a turmixokat az enyém epres az a kedvencem az övé pedig kiwis. Elvette az eladó nénitől és a fejemre borította az enyém. – Nesze! Megérdemled! – nevetett.

  - Ezt visszakapod. – mondtam összeszűkült szemekkel. Kikaptam a kezéből az övét és én is úgy tettem ahogyan Ő.

  - Azt ajánlom, hogy fussál! – tette csípőre a kezét.

Ó-óó. – és megiramodtam a kedvenc parkunk felé.

 De most ő volt a gyorsabb és ráugrott a hátamra, minek köszönhetően elestünk a fűbe. Hemperegtünk egy sort míg neki nem gurultunk egy fának. Azonnal röhögő görcsöt kaptunk mindketten. Mikor sikerült lenyugodnunk és az eget kémleltük mikor Mike megszólalt.

  - Lua! – mondta. Csak akkor hív a középső nevemen mikor valami fontosat akar mondani.

  - Mondjad! – néztem rá kedvesen.

  - Ígérd meg, hogy örökké a barátom maradsz és soha nem hagysz el! – nézett rá csillogó szemekkel.

  - Ez csak természetes! – mondtam és megöleltem hozzá pedig nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.

*Visszaemlékezés vége*

Mély gondolataimból Luke ébresztett fel.

  - Hahóó föld hívja szépikét! – legyezett a szemem előtt.

  - Ja, bocs csak elmerültem a gondolataimban. És ne hívj így! – küldtem felé egy szúrós pillantást.

  -  De ha neveden szólítalak akkor Michael rájön! – magyarázta.

  - Ja ez igaz! Akkor hívjatok Moo-nak! – jutott szembe ez a zseniális ötlet. Kész Genius vagyok. Na jó nem.

  - Moo? Honnan jött ez? - nézett rám értetlenül Michael.

  -  Nem tom’ csak jött. – vontam vállat.

  -  Okéé. Na szóval hova menjünk? – kérdezi Michael.

  - Sétáljunk. – ajánlotta Luke.

  - Okés. –egyeztem bele.

 Már egy ideje sétáltunk. Sokat beszélgettünk, röhögtünk és baromkodtunk. Rájöttem, hogy nem is annyira rossz fejek a fiúk. Luke persze ezerrel próbálkozik, míg Michael csak kicsi jelzéseket küld felém. Természetesen mindegyiket egyszerre visszautasítom. Első dolgom megtalálni Mike-ot és csak utána a fiúk. Jó lenne, ha kicsit többet tudnék, mint a beceneve, de sajnos minden más kiesett az amnéziámban. Útközben bementünk egy gyorsétterembe ebédelni és elköszöntem a fiúktól, mert még mindig kell pakolnom és 6-ra mennem kell dolgozni.

****

 Hamar elment az idő csak ezt vettem észre, hogy 5 óra múlt 10 perccel így elkezdtem készülődni. Átöltöztem, megigazítottam a sminkem és indultam is. Útközben azon gondolkodtam, hogy milyen lesz egy sztriptíz bárban dolgozni, de hamar odaértem így nem tudtam sokat gondolkodni. Mikor beléptem erős alkohol szag csapta meg az orrom pedig még csak 6 óra van. Elmentem Taylor irodájához valami eligazításért. Mikor odaértem kopogtam kettőt.

  -  Tessék! – hallottam egy hangot és benyitottam.

  - Csak én vagyok az Zhanna.

  -  Á, gyere beljebb mindjárt itt lesz Andrea is addig ülj le! –mutatott egy székre.

  - Rendben! – mosolyogtam és leültem a székre. Rá egy percre az ajtó kicsapódott és egy fiatal lány rohant be rajta.

  -  Elnézést a késésért, csak feltartottak! – szabadkozott.

  -  Semmi baj! Bemutatom neked Zhanna-át mostantól együtt fogtok dolgozni. – tájékoztatta a lányt minden bizonnyal Andrea-át.

  - Ó, szioka! – mosolygott rám és a kezét nyújtotta mire felálltam. – Andrea Lydia Cross vagyok, de hívj csak Andy-nek. – mondta. Aranyos lány és közvetlen.

  - Szia, és Zhanna Lua Cox vagyok. Hívj Zhan-nek vagy aminek akarsz! – mosolyogtam rá kedvesen és megráztam a kezét. – Ja és ugye nekünk nem kell felvenni azt a förtelmes ruhát ami kurvákon van? – kérdeztem undorodva. Mire Andy elröhögte magát.

  - Nyugi nem muszáj csak ha akarod. Maradhat ez rajtad ebben is nagyon jól nézel ki. – kacsintott.

  - Huh, akkor jó! – sóhajtottam.

  - Gyere velem! – ragadta meg a kezem és elkezdett húzni az öltözők felé. Onnan tudtam, hogy oda mert nagy betűkkel ki volt írva „ÖLTÖZŐ”.

****

Hamar belejöttem. Éppen az egyik vevőt szolgáltam ki aki meglehetősen be volt rúgva annak ellenére hogy este 9 van.

  -  Hé bébi! – szólt nekem. - Olyan...olyan de olyan szép , gyönyörű , szexi , cuki , édes, csodás vagy! - mondta elragadtatva egy kb. 20 éves pali.

  - De te csak le akarsz velem feküdni cica! – kacsintottam rá.

  - Hű, és még okos is! –bólogatott, mint egy idióta.

  - Bocsi, de a kurvák arra vannak! – mutattam a sztriptízelők felé.

  - Ja, tilleg’ bocsikaa! De ha meggondoltad magad hívj fel vöröske! – kacsintott és elment. Jesszus!

Körbenéztem és valakin megakadt a tekintetem…