4. FEJEZET

Szijjasztok! 

 Tudom szinte senki sem olvassa el, de attól még leírom! Először is. köszönöm szépen a több mint három nap alatt szerzett, több mint 250 oldalmegjelenítést.:*

 Meghoztam a 4. fejezetet. :)Ha itt jártál hagyj magad után valamiféle nyomot, köszii pusszancs!

Jó olvasást! :*                              

Ryshia xxx.

 *Zhanna szemszöge*

 Haza mentem, kipakoltam néhány dobozból, átvettem a shortom egy fekete szűk, szaggatott gatyára. Ettem valamit és indultam is. Útközben elég sokan megbámultak, és összesúgtak. Na mind1 majd megszokom. Mikor oda értem Dave épp akkor végzett.

  -        Szia! – köszöntem.

  -        Á, szia Zhanna. Amúgy elárulnád a teljes neved? – kérdezte mosolyogva.

  -        Zhanna Lua Cox. És a tiéd?

  -        David Nicholas Powell. Indulhatunk? – kérdezte.

  -        Hová megyünk? –érdeklődtem.

  -        Arra gondoltam, hogy sétálhatnánk a parton, de ha van jobb ötleted, akkor mondjad, nyugodtan.

  -         Nekem, megfelel part. – mondtam, mosolyogva.

 Mesélt Calum-ról, meg az egész 5 seconds of summer-ről, hogyan jöttek létre és stb. Ugyan abba az utcában laknak, mint Dave, csak ők az utca végén, ő pedig a közepén. Most kaptak 5 hónap szabadságot és utána lesznek koncertjeik, Ausztráliában és utána mennek turnézni az egész világon. Ah, de jó nekik. David nagyon szimpatikus, és kedves meg persze megértő. Mint kiderült szabadidejében pedig modellkedik. Elmeséltem neki Mike-ot, hogy hogyan búcsúztunk el, a költözést, a balesetet, az újságot, az árva házas sztorit. Mikor a 5 seconds of semmer-el találkoztam. Egyszóval mindent. Úgy éreztem Dave-ben meg bízhatok. Olyan önzetlen.

  -        Lassan, munkát is kellene szereznem. – mondtam. – Nem tudsz valami jó állást? Ha lehet ne valami puccos étteremben.

  -        Ami azt illeti, de és nem puccos étterem. Az unokatesóm nagybátyának van egy bárja és pont felszolgálólányt keres, ha akarod, akkor közbenjárhatok az érdekedben. – mondta kedvesen.

  -        Az jó lenne, de mikor?

  -        Akár most is elmehetünk beszélni vele. Itt van a közelben.

  -        Okés.

A bár tényleg itt volt a közelben, de mikor beléptünk az ajtón lemerevedtem.

  -        Most, komolyan egy sztriptíz bárban fogok dolgozni? – kérdeztem elképedve.

  -        Kell, állás vagy nem? – válaszolt kérdéssel, a kérdésemre.

  -        Háát, kellene.

  -        Akkor gyere. – karon ragadott és elkezdett húzni a bár vége felé ás beléptünk egy helyiségbe, ami egy irodának nézett ki.

  -        Taaylor. – kiáltotta Dave.

  -        Jövök. – hallottam egy hangot, egy másik ajtó felől, ami ebben a pillanatban csapódott ki és egy 30-as éveiben járó férfi jött ki rajta.

  -        Á, szia Dave! Kit hoztál nekem? – kérdezte vigyorogva, ami kicsit ijesztő volt.

  -        Ő itt Zhanna! És a felől szeretnénk érdeklődni, hogy szabad-e még a felszolgálólány szerep. – ismertette Taylorral az érkezésünk okát.

  -        Ó, hogyne. Mikor tudnál kezdeni? – kérdését nekem célozva.

  -        Várjunk! Máris felvett? Nem kellene még pár dolgot megkérdezni vagy mit tudom én? – kérdeztem értetlenül.

  -        Figyel, cica! Fiatal vagy, szép és szexi. Ezek vonzzák a pasikat és ez pont elég. Na, mikor tudnál kezdeni?

  -        Ööö, hát oké. Szerintem már holnap tudnék.

  -        Ez, szuper. Nagy szükség lenne rád, mert hétvégén telt ház van. Tudsz koktélt készíteni? – kérdezte.

  -        Aha, persze. – válaszoltam.

  -        Tökéletes, fel vagy véve. Holnap 6-kor már kezdhetnél is. Itt a telefonszámom, ha valami probléma van vagy közbe jött valami. –mosolygott.

  -        Rendben. – vettem el a cetlit, amin a telefonszáma díszelgett. Mikor felnéztem, pedig már nem volt sehol. – Mehetünk? – kérdetem.

   -        Aha. – mondta Dave. És elhagytuk a sztriptíz bárt.

 Visszamentünk a partra és leültünk a homokba a víz szélére. Már kezdett lemenni a nap.

   -       Te, mióta élsz Sydney? – kérdeztem az óceánt nézve.

   -       Húha, kb. 10 éves korom óta. Akkor lettünk barátok Calummal. – Melyik suliba fogsz járni?

   -       Uh, hát ami itt van közel a parthoz. – mondtam, mert teljesen elfelejtettem a suli nevét.

   -       Akkor, ugyan abba a suli járunk. –vigyorgott.

   -       De nem azt mondtad, hogy 19 éves vagy? – kérdeztem.

   -       De azt mondtam, csak megbuktam 10.-ben.

   -       Ahha így már értem. – mondtam.

   -       És melyik osztályba fogsz járni?

   -       Azt hiszem B. –gondolkodtam.

   -       Ahj, akkor nem vagyunk osztálytársak, mert én A-s vagyok. – szomorodott el. – Viszont egymás mellett vannak a termeink. –vigyorgott.

   -       Az, jó. –mondtam szimplán.

   -       Van valami baj? – kérdezte aggodalmasan.

   -       Nem, semmi baj, csak azon gondolkodtam, hogy meg fogom-e találni Mike-ot. Mert hát a vezeték nevét is elfelejtettem az amnéziámban. – mondtam szomorúan.

   -       Meg fogod találni. Tudom. – biztatott. És ekkor megláttam messze 2 sötét alakot, akik röhögve sétának a mi irányunkba. Dave is észrevette őket és őket néztük, míg nem értek olyan közel, hogy kivehető legyen az arcuk. Szőke herceg, akit amúgy Luke-nak hívnak (mint kiderült Dave-től ) és Calum Hood. Mikor közelebb kerültek megszólaltam.

   -       Nem, gondoltam volna, hogy ilyen hamar találkozunk. – szóltam oda nekik, akik felénk kapták a fejüket, szerintem észre se vettek minket.

   -       Zhanna? Én sem gondoltam. – vigyorgott rám. És rá nézett a mellettem lévő Dave-re. – David? Mit keresel az óceánparton, naplementekor Zhanna-val?

   -       Á, szóval Zhanna-nak hívnak. –mondta Luke.

   -       Igen, én vagyok. És mióta nem jellemző rám, hogy egy csodálatos lánnyal töltsem az időm? – kérdezte Dave Calum-tól. Én pedig értetlenül néztem rá mire elvigyorodott és kacsintott egyet.

   -       Hé, ne kacsintgass Zhanna-ra ő az enyém lesz! – lett ideges Luke.

  -       Mi, van? Az előbb még leribancoztál! Mi ütött beléd, majom? – kérdeztem értetlenül.

   -       Teljesen, megbolondítottad. Amióta leteperted az óta egyik percben szid a másikban meg istenít. – forgatta meg a szemeit Calum.

   -       Az, igen! – mondta Dave és felállt a homokból engem is felhúzva.

   -       Az. – mondta unottan Calum, felém kapta a tekintetét és csábítóan rám mosolygott, hogy ilyenkor milyen helyes. – Zhanna, arra gondoltam, hogy valamikor találkozhatnánk. – mondta egy „tudom, hogy akarod” mosollyal fűszerezve, ami még inkább biztatott, hogy nemleges választ adjak.

   -    Én meg nem gondoltam rá. – mondat egyszerűen.

   -        Akkor, most gondolj! – kacsintott rám.

   -        Had gondoljam meg...Nem! – mondtam hitetlenkedve a nem-et. Ő pedig csak ledermedve bámult. – Ennek mi baja van? –kérdeztem egy ki idő után.

   -        Ez, most nagyon megviselhette, ez előtt még senki, de tényleg senki sem utasította vissza. – mondta Luke, félve rápillantva Calum-ra. – És esetleg, velem van kedved találkozni? –villantotta rám a mosolyát, úgy hogy elő bújtak a gödröcskéi. 

   -    Veled még inkább nem! – vágtam rá.

   -   Ne, máá! Mi nem tetszik bennem?

   -         Hagyjátok, békén! Azt mondta nem akarja! – védett meg Dave.

   -         Ja, persze veled bezzeg találkozik, úgy hogy ne járjon a szád! – mondta Luke.

   -        Nem kell megvédeni Dave. Megtudom magam. – mosolyogtam rá.

   -        Tudjátok, fiúk én velem találkozik, de nem úgy, mint egy randi, hanem baráti. – mondta Dave.

   -        Mi meg higgyük el. – szólalt meg Calum a hallgatása után.

   -        Én, nem úgy nézek rá! Én barátként, meg amúgy is van barátnőm. – mondta Dave.

   -        Tényleg? Nem is mondtad! –döbbentem le. – Persze én se úgy nézek rád. – tettem hozzá. – Én viszont most haza megyek. – mondtam. – Szia Dave! És köszi a munkát! – öleltem meg. Elindultam, de alig léptem 5-öt valaki megfogta a csuklóm. Calum volt.

   -        Elkísérlek! – mondta.

   -        Nem, kell nem vagyok 5 éves. – rántottam ki a kezem a szorításából.

   -        Attól még elkísérlek. – mosolygott rám kedvesen. Felsóhajtottam.

   -        Jól van, legyen. – mondtam. Végül is nem ártott nekem, csak nevetett rajtam.

   -        Köszi. – és elindultunk. Majd egy idő után megszólalt. – Miért ücsörögtél édes kettesben David-el a parton ráadásul naplementekor? – kérdezte kíváncsian.

   -        Először is nem „édes kettesben”, hanem csak haverként. Meg miután veletek összefutottam akkor találkoztam vele a strandon. Miután végzett, elmentünk sétálni a partra utána állást szerezni nekem az utána meg leültünk megnézni a naplementét. Ez akkora baj? – kérdeztem értetlenül.

   -     Nem, nem az. – mondta gondolkozva. – De azért vigyázz vele.

   -     Ja, mert veled ne vigyázzak. – mondtam gonoszul.

   -      Miért kell állandóan megbántanod? Visszautasítasz, gúnyolódsz velem meg gonosz vagy. Ezt eddig egy lány sem tette meg velem. – panaszkodott.

   -       Egyszer ezt is meg kellett élned. Gondolom egy kacsintásodra minden lány a lábaid előtt hevert. – mondtam szem forgatva, ő pedig csak bámult maga elé, mert tudta, hogy igazam van.

   -        Hát, ja. Én az olyan lányokat szeretem, akik egyből elolvadnak tőlem, de te túl nehéz eset vagy, úgy hogy nem fogok sokat vacakolni veled. – vont vállat. - Vagy megadod magad, vagy nem. Nem szeretem a nehéz eseteket.

   -         Jesszus, milyen férfi vagy te?! – ámultam.

   -        Viszont Luke-kal ne legyél olyan bunkó. –nézett rám. –Totál megbabonáztad. – nevetett.

   -         Tehetek én róla? – nevettem én is.

 Sétáltunk tovább majd megállt egy ház előtt.

   -        Én itt lakok. –mutatott a házra. – Szóval nem kísérlek tovább, ha nem baj.

   -        Nem, dehogy, úgyis a szomszéd utcában lakok. – mondtam.

   -        Akkor, jó. –és megölelt. Úgy meglepődtem, hogy nem tudtam mit csinálni, így gyengéden megveregettem a hátát.

   -        Ez meg mi volt? –kérdeztem miután elengedett.

   -        Nem tudom, még én is meglepődtem. – vont vállat majd rám kacsintott én pedig csak a szememet forgattam. Intett egyek és bement a házba.

*Michael szemszöge*

 Kinézek az ablakon, várva a fiúkat. Meglátom Calum-ot a kapuban, hogy egy csajt ölel. Mi van? Calum soha sem ölel meg lányokat, egyszerre lesmárolja őket. Kezd zülleni. Épp most jön be. Oda álltam elé az ajtóba.

    -        Baszd meg Mikey! A szívbajt hozod rám! – tette a szívéhez a kezét. De én csak álltam.

    -        Ki volt az a lány? –kérdeztem.

  

   

      Nos ez lett volna az! Ha tetszett iratkozz fel és hagyj magad után nyomot nem tudom elégszer mondani! Értékeld a bejegyzés alatt! Köszönöm! :*                                  

     Pussz Ryshia xxx.